SZEMA-blog

A kormánypártok a köznevelés rendszerének létrehozását könyvelik el legnagyobb sikerüknek. Azt ígérik, hogy ha ismét bizalmat kapnak, folytatják a megkezdett utat. Van mit folytatniuk, hiszen az intézményrendszer átalakítása szinte meg sem kezdődött.

A bohóc, amely ellepte az utcákat, a tereket, és beköltözött levelesládáinkon keresztül otthonainkba, megérdemelné, hogy bekerüljön az alaptörvénybe, az állami jelképek közé. Megérdemelné, csak nem ebben a formában, hanem úgy, ahogy általában a bohócok megjelennek, széles mosollyal arcukon, hatalmas könnyeket hullajtva.

 A kicsit is figyelmes és nem hithű választópolgár el tudja dönteni hova adja a voksát jövőre, ha elgondolkozik a nemzeti dohányboltok létrejöttén és fizimiskáján, valamint a Kossuth tér "újjászületésén". Mind a kettő "ügy" megmutatja a jelenlegi kormányzópártok hatalomgyakorlásának, látásmódjának lényegét, előrevetítve, hogy regnálásuk meghosszabbítása esetén mire számíthatnak azok, akik nem képesek elhagyni az országot. Elfogadva vagy elutasítva a tényeket és az abból levonható következtetéseket lehet az X-et behúzni aszerint, hogy ki mit tart jónak vagy rossznak.

 Az Alaptörvény legfontosabb rendelkezése a nemzeti hitvallásban található: „Alaptörvényünk, jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Ennek a szerződésnek azonban van egy nagy hibája, hogy nem jött létre, mivel csak az egyik fél, a hatalom képviselői írták alá. Ehhez kétség sem férhet, hiszen a holtakkal és a meg sem fogantakkal kizárt dolog bármilyen megállapodást kötni, nevükben és helyettük nem lehet nyilatkozatot tenni.

 Húsz év kellett ahhoz, hogy az országban élők túlnyomó többségénél beteljen a pohár, s 2010-ben elkeseredett lépésre szánják el magukat, megbuktassák a köztársaságot, megbuktassák a jogállamot, megbuktassák a demokráciát. Nem tudatos cselekedet volt ez nagyon sokaknál, hanem reflexió mindarra, ami a rendszerváltás óta történt vagy nem történt meg ebben az országban.

Az egyszerű pedagógusok jelentős része erre a kormányra szavazott, mert bíztak benne, hogy hamarosan és látványosan megemelkedik a jövedelmük, valamint elhitték azt is, hogy elrendelik a pedagógusok tekintélyének visszaállítását, törvénybe foglalják, hogy a pedagógust mindenkinek kötelessége tisztelni.

Alig két nemzedék távlatában nem akar, nem tud az ország emlékezni arra, milyen volt a cselédsors, a zsellérnincstelenség, a munkás-kiszolgáltatottság, a pincelakás, a hat elemi, a méltóságos és a kegyelmes úr megvetése, a csendőrpofon és mindaz, ami reménytelenné, megalázottá tette az ország túlnyomó többségét a két világháború között.

A Fidesz választási rendszere demokratikus együttműködést igényel. Ez lehet koordinált indulás/ több lista/több listavezető és lehet mindenhol közös jelölt/ egy lista/ egy listavezető. Eddig senki nem bizonyította be, hogy az egy lista több szavazatot hoz, mint a több lista. Pszichológiai érveket hallunk, az embereket a teljes összefogás mozgósítja stb. Ugyanakkor a több lista melletti  fő érv sem bizonyított: hogy sok ember nem fog szavazni az egy listára, mert a listán lévő egyik vagy másik párt számára elfogadhatatlan.

Előre kell bocsájtanom, mint megrögzött liberális, hogy a választás lehetősége és a verseny mellett állok. Csak annyira szabad belemenni a Fidesz által kínált játszmába, amennyire minimálisan szükséges. De van más érvem is az egy lista ellen!  Újra és újra ott kötünk ki, hogy ki „a” listavezető, ki „az”, aki Orbánt le tudja győzni. Pedig ennek az oldalnak nem vezért, hanem konszenzust kellene keresnie. A vezérkeresés és a vezérállítás Orbán forgatókönyve!

Kazohinia egy nyugodt, demokratikus világ, ahhoz képest, ami itt folyik. Azt már kezdjük megszokni, hogy a Fidesz nevű bűnszövetkezet mindig úgy módosítja a játékszabályokat, ahogy a saját érdeke kívánja. De hogy egy kicsinyke ellenzéki párt, amely bátran hirdeti, hogy az MSZP-vel egy párt-családba tartozik, a választások előtt hét vagy nyolc hónappal választási törvénymódosítást javasol, minden képzeletet felülmúl.

Nem is írom le szívesen, hogy ki ez a született antidemokrata, aki ma azt javasolta, hogy a minimális 27 jelölt helyett 53 legyen annak a feltétele, hogy valaki önállóan listát állíthasson. Úgy tűnik, a Fidesz modelljét a balszélen megkedvelték. De nagyon. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy ehhez mit szól az MSZP. Ha csöndben marad, az bizony nagy baj. Minimum egy karakteres elhatárolódásra lenne szükség.

Persze, ettől függetlenül a Fidesznek még megtetszhet ez a mélyen demokráciaellenes javaslat. Mert bizony a Fidesz joggal gondolhatja, hogy ha egy közös listába szorítja a demokratikus ellenzéket, akkor ő nagyobb eséllyel marad hatalomban.

És akkor mindenki szépen megköszönheti Schmuck Andornak és a mögötte álló ismeretleneknek, hogy legalább húsz évre élhetetlen országgá válik Magyarország.

Jó, mert a szocialista szavazók a saját listájukra szavazhatnak, ahogy a zöldek, a liberálisok, a Millások, a Szolidaritás tagjai, támogatói és mindenki, aki az Együtt 2014-re és Bajnaira akar szavazni, a másik listára szavazhat.

Most úgy tűnik, hogy egy napon lesznek az uniós és a hazai választások. Elég nehéz helyzet állt volna elő, ha a demokratikus ellenzék az egyik választáson közös listán indul, míg a másikon külön listákon. Ha egyszerre lesz a hazai és az uniós választás, a választópolgár három papírt fog kapni: két listákat tartalmazót és egy egyéni jelölteket tartalmazó lepedőt. Vagyis háromszor kell/lehet szavazni.  Az egyik papíron beikszelheti a demokratikus erők jelöltjét, a másik kettőn pedig választhat a pártlisták között.

Persze így is nehéz lesz minden potenciális választóhoz eljuttatni azt az információt, hogy esélyes demokratikus jelöltből csak egy van, de talán a két csapat (MSZP és barátai, E14 és barátai) egy-egy választókerületben ezt meg tudja oldani. Ehhez nem kell más, csak eltökéltség. Nem kell más, mint hogy a demokratikus pártok emberei egy-egy választó kerületben egy emberként „A jelöltet” támogassák. Vagyis nem kell hozzá más, csak elhatározás és persze rengeteg munka.

Ezt a munkát viszont már holnap el lehet kezdeni!

Hajrá ellenzék, hajrá Magyarország!