A Fidesz választási rendszere demokratikus együttműködést igényel. Ez lehet koordinált indulás/ több lista/több listavezető és lehet mindenhol közös jelölt/ egy lista/ egy listavezető. Eddig senki nem bizonyította be, hogy az egy lista több szavazatot hoz, mint a több lista. Pszichológiai érveket hallunk, az embereket a teljes összefogás mozgósítja stb. Ugyanakkor a több lista melletti  fő érv sem bizonyított: hogy sok ember nem fog szavazni az egy listára, mert a listán lévő egyik vagy másik párt számára elfogadhatatlan.

Előre kell bocsájtanom, mint megrögzött liberális, hogy a választás lehetősége és a verseny mellett állok. Csak annyira szabad belemenni a Fidesz által kínált játszmába, amennyire minimálisan szükséges. De van más érvem is az egy lista ellen!  Újra és újra ott kötünk ki, hogy ki „a” listavezető, ki „az”, aki Orbánt le tudja győzni. Pedig ennek az oldalnak nem vezért, hanem konszenzust kellene keresnie. A vezérkeresés és a vezérállítás Orbán forgatókönyve!

A nagy zsivajban október 23-án elveszett Mesterházy első mondata. Nem szó szerint, de azt mondta, nincs még semmi sem kőbe vésve, lesz még együttműködés. Nyugi. Lakner Zoltánt hallgatva már világosabb az üzenete: ha Gyurcsány meg tud erősödni (értsd: 5% felett méri több közvélemény-kutató, több hónapig), akkor nyilván újra kell tárgyalni a megállapodásokat. Addig: nyugi.

Gyurcsány viselkedését nem minősítve, fordítsuk le, hogy ő mit üzent eddig.  Időrendben. 1. Ha nem vesztek be, egyedül indulok, de hajlandó leszek a visszalépésekről tárgyalni. 2. Nem elég, hogy bevesztek, egy listát akarok, vagy egyedül indulok, felszántom (a traktorommal) az országot, én úgyis bent leszek a Parlamentben.

És a mai üzenete: egy listát akarok, nem leszek rajta, mert nem akarjátok, de akkor Gordon, Attila, ti sem vezethetitek, keressünk magunk helyett egy negyedik embert.

Ha valami csoda folytán az MSZP és az E14-PM is úgy gondolná, hogy az egy lista a kedvezőbb, akkor sem vezért kellene keresni, hanem esélyest. Vagyis azt az embert, akit szinte mindenki ismer, nem csak a saját táborában népszerű, és főleg a legkisebb az ellenszenv-indexe. Vagyis, ha a sok nehézség ellenére a demokratikus ellenzék mindhárom mért pártja mégis az egy lista mellett dönt, akkor szerintem egy olyan megállapodást kell kötni, hogy az fogja a listát vezetni, akinek 90% feletti az ismertsége, az első két legnépszerűbb ellenzéki politikus egyike, és kettőjük közül az a nyertes, akit kevesebben utasítanak el.

A castingot pedig elkezdeni sem szabad! Hónapokig unta a nagyérdemű, hogy ki legyen a listavezető. Ezt nem szabad még egyszer felnyitni!

Összegezve, a demokratikus ellenzék előtt két út áll:

1. Három lista lesz, E14, MSZP, DK, és január elején le kell újra ülni, és arról beszélni, hogy a DK-ások hol indulhatnak, illetve melyek azok a választókerületek, ahol mindenki indít jelöltet.  A kis pártok, Bokrosék, Fodorék és mi, SZEMÁ-sok, eldönthetjük, hogy melyik listát /listákat támogatjuk.
2. Leülni mostanság, zárt ajtók mögött, és arról beszélni, hogy az egy listához milyen algoritmusokban kell megállapodni. Ebből csak az egyik a listavezető személye, a többi kérdés még ennél is nehezebb. Mert pártonként meg kellene állapítani, hogy hány ember kerülhet a listára, és milyen sorrendben. Persze nem megoldhatatlan a feladat, de eltökélt kooperációs szándékra, bizalomra, igazmondásra, türelemre és jóhiszeműségre lenne szükség. Nem zsarolásra, fenyegetésre, trükközésre, csőbe húzásra. És főleg, abba kell hagyni a sajtón keresztüli üzengetést.